Ugrás a fő tartalomra

Még nem

Vajon hányszor nyomódott ujjam,
mialatt egy kisebb edényt egy nagyobba pakoltam?
És vajon hányszor szúrt a villa,
míg eljutott egy gépből egy görgős kis fiókba?

Hányszor oldódott elmém borkapukban,
miközben felnőtten naív gyereknek tanultam?
És vajon hányszor szúr még a szív
mikor egy ilyen kapunyitás után, kékes füstöt szív?

"Szent ez az egész" s mi éktelenül
toljuk a napot egy homokórán belül.
Nyomódva, böködve, szúródva, oldódva
Így tuti, hogy nem világosodok meg a napokba.











Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Női identitásod mint áru? /nőnapra/

Szívem szerint egy gyűjtés következne itt arról, hogy milyen mocskos módja van a női identitással való kufárkodásnak, ugyanis kuruzslók egész hada lepte el a virtuális világot. De hogy ne legyen nagyon bő lére eresztve helyette a teljesség igénye nélküli felsorolás következik. Hol a vérrel festés hozza meg majd a hőn áhított és elveszített nőiességedet, hol szertartások - akár drogok bevonásával - méhszertartások /pin@gőzölés/ öröm vagy transztáncok /tingli-tangli szabadon "mert mi másokat nem fogunk követni" jobbra zár balra zár szanaszét, ettől leszünk szabadok. Általános körítés a papnőség, kis archetípusos duma, némi gagyi légzőgyakorlat. Elvonulások amik egyszerű receptek a gyógyulásra.  Ha esetleg bármelyikben volt már részed ne bánd, mert nagyon jól működő pszichológiai csapda áldozata lettél. Törődj bele ez van! Az a bizonyos egyszerű recept Végy egy bizonytalan lelkiállapotú embert és kínálj neki azonnali és nagyon egyszerű gyógyulást, tisztulást, egészséget vagy val
Megjegyzés küldése
További információk

Sóhaj vagy kérés

Egy állandósult gondolat, mardossa a torkomat, mint az idei tavasz - általa - lassúlni látszik az ébredésre váró akarat.
Megjegyzés küldése
További információk

Mínusz én világ

Ha nem lennék nem lenne bátorságom, Betűkből összehordott ágas-bogasságom. Nem sírnál - ha nem lennék - értem S én nem bánnám - de ezt most nem értem. A jelenhez képest lenne csak hiány. Naptól takart részem alatt nem lenne árny, S egy kismadár eggyel kevesebbet szólna, Nem lépnék előre, így sima maradna egy őszi tócsa. Persze csak ha nem mennél arra, Valami hiány érzéstől némán hajtva. Fejedet lógatva néznéd a tócsát ott lennt S belelépnél, hogy azt a furcsa ürességet - amiben épp magadat nézed - szétkend.
Megjegyzés küldése
További információk