Kattogástörők

- Elnézést a zavarásért - lépett a gépházba Trű - leállt a gépezet?

Dolgába merülve ült a gépész. Fel sem nézett úgy válaszolt. 

- Nem. Nem hallja? Minden rendesen forog, kattog meg gőzölög.

- Nem értem.  - mondta Trű. - Tetszik tudni én egy alkatrész vagyok.

- Hogy érti ezt? - nézett maga elé a gépész. 

- Hát nem látja? Fogaskerék vagyok. Ugyan picike, de azért mégis egy fogaskerék.

A gépész felnézett és végigmérte Trűt. 

Trű valóban pici volt azonban igen különösen csillogott.

- Nem értem. - motyogta a gépész. - Mitől ilyen fényes? 

- Hát tudja minden nap azt várom, mikor láthatom el végre a feladatom és közben akad némi időm. Csiszolom magam. Készülök a nagy napra, amikor végre hasznos is lehetek.

- De hogy kerül ide? - kérdezte a gépész.

- Gondoltam utánajárok mikor jön el az a nap. - válaszolta Trű.

- Várjon megnézem az eszközlistát! Mikor gyártották?

- Hetvenhat.

- Na ne vicceljen! Harmincnyolc éve és még mindig nem része a gépezetnek?

A gépész zavartan felnevetett és átment az irattárba. Trű utánagurult. 

- Tetszik tudni én nem akarok haszontalan lenni. - magyarázkodott közben Trű - Mellőlem már mindenféle alkatrészt elvittek felhasználásra. Gondoltam is, hogy esetleg megpróbálok valami olyan lenni, ami gyakrabban kell. De tudja én nem tudok más lenni, mint amire gyártottak.

- Hogy hívják? - kérdezte szigorúan a gépész.

- Trű. - válaszolta Trű. Közben egyre jobban félt, hogy valamit elrontott és majd jól ledorgálják.

- Trű és hetvenhat ugye? - kérdezte a gépész. 

- Igen. - felelt tisztességtudóan Trű. 

- Ez az. Megvan. Ja igen. Túlgyártás volt. - mondta kimérten a gépész. 

- Hogy mi? - kérdezte Trű.

- Magukat túlgyártottuk annak idején és egyébként sem volt sok szerepük. Tudja az lett volna a dolga, hogy megtörje a folyamatos kattogást, a többi alkatrész örömére. Aztán azt vettük észre, hogy egyre kevésbé zavarja őket a monotonitás. Meg aztán tudja van ez a funkciózavar is, ami aztán végképp megszűntette a kattogástörők helyét. 

- Hogy mi? - kérdezte ismét Trű.

- Nem hallott még a funkciózavarról?
- Nem.
- Sok olyan alkatrész van, aki másnak gondolja magát, mint amire gyártották. Mondjuk kattogástörőnek. Olyankor kínkeservesen ugyan de beáll egy kattogástörő helyére. Vagy azért mert nincs kedve a saját feladatát elvégezni vagy azért mert azt képzeli így fontosabb. Persze a kattogástörő feladatát nem tudja ellátni, de ugye arra ma már nincs is szükség. 

- Azt akarja mondani, hogy nincs is helyem a gépezetben? - kérdezte Trű elkeseredve.

- Jaj ne vicceljen már! Valahogy eddig is megvolt. Csak csiszolgassa tovább magát és ne szomorkodjon!

- Ne szomorkodjak. - kérdezte Trű halkan. Nem is kérdezte inkább kijelentette.

A gépész a mondat végére eltűnt. Visszament tenni a saját dolgát. 

Trű viszont nem tudta mi tévő legyen. Elindult, hogy most már teljesen más szemmel megcsodálja a gépezetet. Mindenki kattogott, meg pörgött, forgott és gőzölgött.

Trű nézte a sok hasznos mozgást. Eddig is sejtette, de most már biztosan tudta, hogy ő soha nem kerülhet a helyére. Elsírta magát. 

- Ne sírj! - mondta egy hang.

Trű előtt egy másik haszontalanná vált kattogástörő ácsorgott. Trű izgatott lett, kíváncsi és valami melegség öntötte el, de nem tudott megszólalni.

- Jó ideje annak, hogy én is jártam a gépésznél de pontosan tudom mit érzel. - mondta a másik kattogástörő - Viszont azóta volt időm részletesen körbejárni és jól megszemlélni ezt a szerkezetet. Egy kis selejt itt, egy kis hiba ott, rengeteg funkciózavaros alkatrésszel. Szinte senki nincs a helyén. Hidd el nincs miért sírnod! Nézd csak!
Trű újra nézte a sok mozgást, a sok pici részletet, meg a nagy egészet, de most megint más szemmel. A gőz alól egyre határozottabban rajzolódott ki előtte egy megroggyant szerkezet két hatalmas összeakadt fogaskerék vészjósló képével.

Jó éjszakát GYEREKEK!