Ugrás a fő tartalomra

A szurok

Valami olyan évszámot írunk, ami ezerkilencszáznyolcvannal kezdődik s pár elszánt gyerek a hőmérő higanyszálára tapad.
- Talán ma. - gondolják.
Judit és Piroska egyszerre kéredzkedik ki s így abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy együtt kereshetik a megfelelő szerszámot.

- Valami hegyes végű kellene. - mondja Piroska - Az nem jó. - és eldobatja Judittal a tompát.
Az ablakból nézem a foltot. Még korán van.
Hamarosan megjelenik egy közeli erkélyen Pali bácsi és a fejét csóválja. Okot még senki nem adott a kiabálásra így visszamegy oda, ahonnan jött. Arról a helyről nekünk gyerekeknek nem sok fogalmunk van, mert még sosem járt ott közülünk senki. Legendák terjengenek róla, hogy Pali bácsi kutyájának külön szobája van, de bármennyire izgalmasan hangzik nem vagyunk rá kíváncsiak.
Lassan előkeveredik Peti és Tomaj. Komoly bicikliszerelésbe kezdenek. Eszter Melindával és Katával a medence felfújásáért könyörög. Mindenki a megszokott csoportokba verődve a vakációs rutin szerint nyafog, küzd vagy bóklászik.
A hőmérő higanyszála percről percre felfele kúszik s ahogy eléri a huszonhárom fokot végre én is lemehetek. Csatlakozom Juditékhoz és azonnal megtalálom a megfelelő szerszámot. De még várnunk kell. Császkálunk fel alá és szanaszét. Ebéd, medence, sikoltozás, bringázás, tengó és tollas. Aztán elérkezettnek látjuk az időt. A férfiak fröccsöznek. Talán Pali bácsinak sincs most ideje velünk törődni.
A szurokfolt évek óta egy útkereszteződés közepén található. Igazából nem egy, hanem kettő folt van. Egy nagy és egy kicsi. De mi csak úgy hívjuk "a szurok". Jó szaga van. Ez csakis azt jelentheti, hogy a szurok megolvadt. Valami furcsa erő összeterel minket és lázas bányászásba kezdünk. Mintha tudnánk, hogy hamarosan vége szakad a mókának. Tudjuk.
Ez az utca legizgalmasabb része. Nyáron ugye ott van a szurok és télen a csuszkapálya, aminek hosszáért esésekkel fizetünk. De miért pont Pali bácsit  kellett oda költöztetnie a sorsnak?
Nyúlik a szurok, úsznak a botok és mi boldogok vagyunk.
- Büdös kölykök nem takarodtok haza? - üvölti a két fröccstől vörös képű gyerekjátékok őre.
- Dehogynem Pali bácsi. Bocsánat Pali bácsi! Teccik látni? Máris beilleszkedtünk a Pali bácsik tisztességes világába, csak még előtte büdös, rohadt kis kölykök voltunk. Ma már tudjuk, hogy a szurok nem játék. A szurok az szurok és annak ott a helye, ahova letették és különben sem lehet kimosni a ruhánkból. Meg aztán ha belepiszkálunk és hirtelen megváltoznak a körülmények akkor ki tudja milyen formát vesz fel az a csöppnyi világ. Még elesik benne valaki.
Úgyhogy az ilyesmit ma már kikerüljük. Úgy teszünk, mintha nem is létezne. Nem jövünk össze és nem ásunk a megolvadt felszín mélyére.
Igaza volt Pali bácsi, veszélyes a dolgokat megpiszkálni.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Női identitásod mint áru? /nőnapra/

Szívem szerint egy gyűjtés következne itt arról, hogy milyen mocskos módja van a női identitással való kufárkodásnak, ugyanis kuruzslók egész hada lepte el a virtuális világot. De hogy ne legyen nagyon bő lére eresztve helyette a teljesség igénye nélküli felsorolás következik. Hol a vérrel festés hozza meg majd a hőn áhított és elveszített nőiességedet, hol szertartások - akár drogok bevonásával - méhszertartások /pin@gőzölés/ öröm vagy transztáncok /tingli-tangli szabadon "mert mi másokat nem fogunk követni" jobbra zár balra zár szanaszét, ettől leszünk szabadok. Általános körítés a papnőség, kis archetípusos duma, némi gagyi légzőgyakorlat. Elvonulások amik egyszerű receptek a gyógyulásra.  Ha esetleg bármelyikben volt már részed ne bánd, mert nagyon jól működő pszichológiai csapda áldozata lettél. Törődj bele ez van! Az a bizonyos egyszerű recept Végy egy bizonytalan lelkiállapotú embert és kínálj neki azonnali és nagyon egyszerű gyógyulást, tisztulást, egészséget vagy val

Sóhaj vagy kérés

Egy állandósult gondolat, mardossa a torkomat, mint az idei tavasz - általa - lassúlni látszik az ébredésre váró akarat.

Nem tetszik

Fontosak e a megnyílvánulások a virtuális világban? Ha úgy érezzük igen, akkor mégis kinek és miért? Sokszor úgy érzem nekem fontos, hogy elmondjak valamit, kiálljak valami mellett de másnak nem igazán fontos ezért legtöbbször meg is tartom magamnak. Viszont tegnap este sírós röhögőgörcsöt kaptam egy hozzászólástól és komolyan elgondolkoztam. Ezért most veszem a bátorságot és megnyílvánulok. Szeritem a virtuális közösségi platformok át fogják venni a média szerepét. Teljesen lejáratták magukat a minden oldalról fizetett propaganda hírportálok. Azon kívűl, hogy a hitelességük már rég megkérdőjeleződött - remélem, hogy mindenki szemében és minden oldalon -  teljesen beszűkült a kommunikációjuk. De már majdnem hogy mindegy is, mert az információ úgy áramlik közöttünk különböző platformokon, mint a gondolat. Olyan sebessen és színesen. Ez amúgy egy csoda, de van egy kellemetlen oldala is. Na mondom mi volt tegnap. Nézegettem egy számomra nagyra becsült festőművész képét, egy gyűjteményes o