Viharzöld fák között, fekete napsütés, friss gesztenyefalevél lábam nyomán. Érzéki forrássá keveredik a várakozás és a betonkeményre fagyott homály. Porszínes sikátor dongásában, érző tekintetű kívülálló nyakára csúszik egy segélykiáltás. Egyetlen kerek mosollyal törli le a kétségbeesés gyanúját az egész világról. Állj! Minden rendben van. Ezt álmodtam, ma délután.